E történeti emlékpark a középkorban, a 13. század közepén Magyarországra költözött keleti eredetű népnek, a kunoknak állít emléket. A kunok a tatárjárás vérzivataros évei folyamán leltek itt új hazára, majd a hosszú évszázadok során, kulturális hagyatékuk egyes elemeit megőrizve, beolvadtak a magyarságba. Egykori jelenlétüket számos, ma már a magyar örökség szerves részét képező hagyomány, fogalom, földrajzi név, szó, használati tárgy tanúsítja. A kunok jelenlétének szemléletes bizonyítékai a földrajzi nevek, különös tekintettel a Kiskunság és Nagykunság tájegységeink beszédes elnevezései. A Duna–Tisza köze jelentős részét lefedő mai Kiskunság azonban nemcsak egy természetföldrajzi egység, hanem egy történeti-kulturális egység is egyben.
A Kiskun Emlékhely fő célja, hogy a látogató közel 800 év történetében barangolva, választ kapjon olyan kérdésekre, hogy a 21. században miért van jelen, és mit jelent az a fogalom, mint a „kun öntudat”.
Az itt feltárt régészeti értékek, a középkori templomromot körülölelő kettős körárok, és a cölöpsánccal körbevett temető mellett négyféle háztípust, jurtát, Árpád-kori földházat, egy XIV–XV. századi kun lakóházat és egy XIX. századi tanyát építettek fel az emlékhelyen. A látogatók egy történelmi tanösvényt végigjárva ismerhetik meg a kunok Kárpát-medencei történetét, mindennapi életmódjukat.
Az állandó kiállítás részei a környéken talált arany- és ezüstékszerek, az egykoron minden nap használt szerszámok, eszközök, valamint az ellenállás és támadás fegyverei is a 13. századból.
