Kiskunmajsa

A település és környéke a régészeti leletek tanúsága szerint az emberiség történelmének már igen korai szakaszától kezdve lakott volt, azonban a várost csak 1436-ban kiadott oklevél említi először helyhez kötött névként.  A török időszakban a település elpusztult, lakatlanná vált. 1702-ben a Német Lovagrend szerzi meg a Kiskunságot, és megkezdi a környék betelepítését.

Szintén ekkor indul el Üllés puszta benépesítése, melyet lakosai 1743-ban elhagytak, és a lakosság nagyobb része Majsára költözött. 1745-ben végbement az ún. redemptió, a helyiek megszerezhették a föld használati joga mellett annak tulajdonjogát is; és ezt követően a település gazdasága fellendülésnek indult.